Nincs olyan ember, aki bűntelen lenne. De belegondolni abba, hogy a történelemben talán egyetlen olyan ember volt, aki nem csak bűntelen volt, de mindenhol a jót cselekedte, ez azért durva. Kétféle életmódot lehet élni: a világit és az istenit, a hívő életet. Melyiket a legésszerűbb élni?

Ha a világi élet mellett döntünk és eszerint élünk, akkor nem biztos, hogy olyan kedvesek vagyunk az emberekkel. És ha kiderül, hogy tényleg van Isten? Akkor kuka az életünk és nem kerülünk a Mennyországba. Viszont, ha hívő életet élünk és úgy halunk meg, hogy kiderülne, még sincs Isten, akkor legalább egy olyan életet éltünk, hogy másoknak segítettünk, boldoggá tettük őket és ezáltal mi is sokkal boldogabbak voltunk. Lehet, hogy nehéz volt, de megérte. Viszont, ha kiderül, hogy van Isten, akkor jól tettük, hogy így éltünk, mert akkor üdvözülünk. Hinni Istenben vagy nem hinni Istenben? Ez a két út van. (Keszei Kristóf)

Mindig megéri a jót választani és az igazságért fáradozni, mert kifizetődik. Isten feltétel nélkül szeret minket. Mi azért tudunk másokat szeretni, mert Istentől végtelenül szeretve vagyunk. Úgy tudunk szeretni másokat, ha a szívünket megnyitjuk erre az isteni szeretetre, befogadjuk Őt és ezzel az Istentől jövő szeretettel próbáljuk a körülöttünk lévőket is szeretni.

Inkább tanúságtevőkre van szüksége a világnak, mint prédikátorokra, akik megmondják, hogy mit csinálj, tedd ezt vagy azt. Ennél sokkal hatásosabb, hogy kiállsz és elmondod, hogy te mit tapasztaltál meg Isten szeretetéből és hogy Ő, hogy van jelen az életedben. (Kovács Bálint)

Egyik nap imádkoztam a rózsafüzért és nagyon pörgetni akartam, túl akartam már lenni rajta, mert este még telefonozni szoktam. Szomorú, de sok fiatal függőségbe kerül a telefonnal és küzd ellene, de sokaknak nem sikerül ellenállni. Ahogy siettem az imával, egyszer csak az ugrott be, hogy: Hozzám is így sietnél? Uhh... megálltam, mert fejbe vágott ez a kérdés, hogy mennyire igaz. tudom, hogy nem én kreáltam ezt a mondatot, hanem Fentről jött.

Belegondolni abba, hogy Istenhez is így sietnénk, ha tudjuk, hogy vár minket? Akkor biztos nem telefonoznánk annyit. Bele sem gondolunk, hogy az az idő, amit a telefonunkkal töltünk, azt tölthetnénk éppen Istennel is... (Vörös Júlia) Még csak 17 éves gimnazisták, de már most kiforrott véleményük van arról, hogyan szeretnék élni életüket, illetve, hogyan érdemes élni az életet. Keszei Kristóf, Kovács Bálint és Vörös Júlia tesz tanúságot istenhitéről.

A riporter, Kékesi Enikő.